!SPOILER ALERT!
Sziréna, vörös kód, villogó lámpák, meg minden:
A szerző NEM törekszik spoilermentességre. A bejegyzés elolvasása csökkentheti a film élvezhetőségét, elveheti a fordulatok okozta meglepetések örömét.
Sziréna, vörös kód, villogó lámpák, meg minden:
A szerző NEM törekszik spoilermentességre. A bejegyzés elolvasása csökkentheti a film élvezhetőségét, elveheti a fordulatok okozta meglepetések örömét.
Eredeti cím: 2001: A Space Odyssey
Megjelenés éve: 1968
Rendező: Stanley Kubrick
Sztori: Egy fekete, ismeretlen tömb kicsit ösztökéli az evolúciót és a természetes kiválasztódást, valamikor a neandervölgyiek ideje előtt. Egy ismeretlen, fekete tömböt ásnak ki a Holdon. Egy kutató űrhajó indul a Jupiterhez, fedélzetén három hibernált és két éber emberrel valamint egy hiperintelligens MI-vel, hogy felkutassanak egy harmadik fekete, ismeretlen tömböt, de ezt még nem tudják.
Véleményem: Amit mindenképpen fontos elmondanom a műről előétel gyanánt, az az, hogy Arthur C. Clarke-tól, a tudományos fantasztikum nagy triumvirátusának egyikétől származik története. A mozgókép és a regény párhuzamosan készült, Clarke és Kubrick szoros együttműködése formálta azzá, ami. Az író a mű folytatásának - 2010. Második Űrodüsszeia - előszavában leírja, milyen nagy hatással volt egymásra a két projekt a szembetűnő történetbeli különbségek ellenére.
No, de térjünk is a lényegre. Technikai szempontból a film szerintem igencsak megállja a helyét. Az űrhajók például fantasztikusan részletgazdagok mind kívülről, mind belülről, nagyon jó megoldások vannak, pl. a Föld-Hold kompon a stuardesek tépőzáras cipőben, tépőzáras padlón járnak a sújtalanságban. Haláli. Az űrhajósok technikája akár XXI. századi is lehetne, majndem mindenük van, ami elképzelhető. Kiemelném a papírvékony, szinte csak egy kijelzőből álló (jobb szó híján) "tabletet", ami még ma is csak a megvalósulás határán jár. Rengeteg modellt készíthettek egyébként a filmezéshez. Ott van az űrhajó, a bolygóközi komp, az űrhajó kompjai, a holdfelszíni bázis, és mind nagyszerűen kidolgozott.
Az űrbéli látképek valami csodálatosak. Az égitestek ábrázolása sem hagy szerintem kivetni valót maga után. Természetesen nem egy Avatar, de az elérhető technikákból a lehető legtöbbet kihozta. A Hold ábrázolása például nagyon meggyőző. Egyedül a kezdőjelenetnél, a Hold mögött felkelő Föld és Nap, illetve a záró jelenetben a burokban lebegő csecsemő keltett számomra nagyon mű hatást.
Ez mind szép és jó, most nézzük az érme másik oldalát is kicsit.
Azt tudni kell, hogy nyáron olvastam a könyvet, így határozott elképzelésem volt arról, hogy mit is fogok látni. Egy hosszú, részletgazdag filmre számítottam, és nem is lepődtem meg a kettő óra húsz perces terjedelmen. De amire nem készülhettem fel, azok a hosszú perceken át tartó néma jelenetek voltak. El kell ismernem, hogy a regényre sem jellemző a sok párbeszéd, de ez a filmben nagyon zavaróvá vált. Van például egy jelenet, ahol majdnem két teljes percen át az űrhajót mutatják, legalább négy kameraállásból, amint az üres űrben úszik. Ezután újabb teljes percig csodálhatjuk, amint Dr. Dave Bowman űrhajós körbe-körbe fut a "centrifugában", ami egy megtett körig érdekes is, de az sajnos csak 20 másodpercet tölt ki. Mindezen három perc alatt fejhangú vonós téma szól, ami nekem teljesen kikedzte az idegeimet. És ez nem az egyetlen ilyen 3 perc. Lehet én vagyok a türelmetlen, vagy csak nem bírom a komolyzenét, de azon kaptam magam, hogy rengeteget tekergetek. Emlékeim szerint egy filmnél se csináltam még ilyet a Gyűrűk Urán kívül (a Frodós részek teljesen padlóra küldenek). Mindenesetre nem tudom, akkoriban milyenek voltak az elvárások, de az tuti, hogy a mai rohanó világban ez nem állja meg a helyét. Ezért persze nem a film a hibás, hanem a társadalmunk, de ne menjünk bele most. Egyébként leszedtem egy feliratfájlt, bemásoltam Word-be, és gyors számolgatás után kb. 30 oldalra saccolom az összes elhangzó szöveget, 12-es betűméret, normál sorköz. Ja és ezek is átlag negyedsornyi szélesek csak.
Összességében nekem tetszett. A hosszú, unalmas részeken kívül egy dolog zavar még: nem vagyok benne biztos, hogy a könyv olvasása nélkül is érthető teljesen. A vége például elég zűrös, bár ott már majdnem belealudtam.
No, de térjünk is a lényegre. Technikai szempontból a film szerintem igencsak megállja a helyét. Az űrhajók például fantasztikusan részletgazdagok mind kívülről, mind belülről, nagyon jó megoldások vannak, pl. a Föld-Hold kompon a stuardesek tépőzáras cipőben, tépőzáras padlón járnak a sújtalanságban. Haláli. Az űrhajósok technikája akár XXI. századi is lehetne, majndem mindenük van, ami elképzelhető. Kiemelném a papírvékony, szinte csak egy kijelzőből álló (jobb szó híján) "tabletet", ami még ma is csak a megvalósulás határán jár. Rengeteg modellt készíthettek egyébként a filmezéshez. Ott van az űrhajó, a bolygóközi komp, az űrhajó kompjai, a holdfelszíni bázis, és mind nagyszerűen kidolgozott.
Az űrbéli látképek valami csodálatosak. Az égitestek ábrázolása sem hagy szerintem kivetni valót maga után. Természetesen nem egy Avatar, de az elérhető technikákból a lehető legtöbbet kihozta. A Hold ábrázolása például nagyon meggyőző. Egyedül a kezdőjelenetnél, a Hold mögött felkelő Föld és Nap, illetve a záró jelenetben a burokban lebegő csecsemő keltett számomra nagyon mű hatást.
Ez mind szép és jó, most nézzük az érme másik oldalát is kicsit.
Azt tudni kell, hogy nyáron olvastam a könyvet, így határozott elképzelésem volt arról, hogy mit is fogok látni. Egy hosszú, részletgazdag filmre számítottam, és nem is lepődtem meg a kettő óra húsz perces terjedelmen. De amire nem készülhettem fel, azok a hosszú perceken át tartó néma jelenetek voltak. El kell ismernem, hogy a regényre sem jellemző a sok párbeszéd, de ez a filmben nagyon zavaróvá vált. Van például egy jelenet, ahol majdnem két teljes percen át az űrhajót mutatják, legalább négy kameraállásból, amint az üres űrben úszik. Ezután újabb teljes percig csodálhatjuk, amint Dr. Dave Bowman űrhajós körbe-körbe fut a "centrifugában", ami egy megtett körig érdekes is, de az sajnos csak 20 másodpercet tölt ki. Mindezen három perc alatt fejhangú vonós téma szól, ami nekem teljesen kikedzte az idegeimet. És ez nem az egyetlen ilyen 3 perc. Lehet én vagyok a türelmetlen, vagy csak nem bírom a komolyzenét, de azon kaptam magam, hogy rengeteget tekergetek. Emlékeim szerint egy filmnél se csináltam még ilyet a Gyűrűk Urán kívül (a Frodós részek teljesen padlóra küldenek). Mindenesetre nem tudom, akkoriban milyenek voltak az elvárások, de az tuti, hogy a mai rohanó világban ez nem állja meg a helyét. Ezért persze nem a film a hibás, hanem a társadalmunk, de ne menjünk bele most. Egyébként leszedtem egy feliratfájlt, bemásoltam Word-be, és gyors számolgatás után kb. 30 oldalra saccolom az összes elhangzó szöveget, 12-es betűméret, normál sorköz. Ja és ezek is átlag negyedsornyi szélesek csak.
Összességében nekem tetszett. A hosszú, unalmas részeken kívül egy dolog zavar még: nem vagyok benne biztos, hogy a könyv olvasása nélkül is érthető teljesen. A vége például elég zűrös, bár ott már majdnem belealudtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése