A nyolcadik utas: a Halál

!SPOILER ALERT!
Sziréna, vörös kód, villogó lámpák, meg minden:
A szerző NEM törekszik spoilermentességre. A bejegyzés elolvasása csökkentheti a film élvezhetőségét, elveheti a fordulatok okozta meglepetések örömét.

Eredeti cím: Alien 

Megjelenés éve: 1979 

Rendező: Ridley Scott 

IMDb: http://www.imdb.com/title/tt0078748/ 

Sztori: A Nostromo kereskedelmi űrhajó rezidens intelligenciája (Mother, azaz Anya) felébreszti a hibernációból a legénységet, mert vészjelzést fogad egy közeli bolygóról. Az űrhajósok vonakodva ugyan, de elindulnak, hogy kivizsgálják az esetet. Fő motivációjuk természetesen a pénz, szerződésükben ugyanis van egy záradék, miszerint, ha nem derítik fel az ilyen jelzések eredetét, nem kapnak prémiumot. Nagynehezen leszállnak a bolygóra, ahol természetesen elég vacak az időjárás. Elindulnak megkeresni a jel forrását, és egy barlangba jutnak, megtalálják a tojásokat, az egyik fickót persze megtámadja egy "facehugger" (tükörfordításban arcölelő, de ez elég bénán hangzik, úgyhogy maradok az angol verziónál, ha nem haragszotok). Ez az a kis rohadék, ami beleülteti az embriót a gazdatestbe. Elindul a hajsza, keresik a megoldást, a hajó macskája mindig csak gondot okoz, mert valamiért mindig meg akarják menteni. Aztán mindenki meghal, kiderül, hogy a doki android, és az a parancsa, hogy akár a teljes legénység élete árán, de vigye vissza a földre az idegent. Amikor erre rájönnek, szétverik egy poroltóval. A végén mindenki meghal kivéve Ripleyt, aki beindítja a hajó önmegsemmisítő rendszerét, és elmenekül egy egy mentőkabinnal. Természetesen a macskát magával viszi. Az utolsó csavar a történetben, hogy meglátja a csövek között szundikáló idegent, nagy küzdelem árán kinyitja a zsilipajtót, és a vákuum kiszippantja az alient az űrbe. Persze a rohadék ettől nem döglik meg, elkezd mászni a hajón, és végül a hajtómű lángjában ég el.

Véleményem: Először is el kell mondanom, hogy nem vagyok a horrorfilmek rajongója, mai páciensünket is vonakodva kezdtem el nézni. Szerencsére részben kerülte a film azokat a kliséket, amik idegesítenek a műfajban. Nagyon örültem, hogy nem igazán voltak logikátlan döntéseik a szereplőknek. Tehát nem csak idióta cselekedetek sorozata sodorta őket veszélybe, hanem mindig volt motivációjuk. Ash, például rengeteg hülyeséget csinál, látszólag maga ellen dolgozik, de minden lépése értelmet nyer, amikor kiderül, hogy ki is ő valójában. Az egyetlen nagyobb hülyeség, ami idegesített, az Jones, a retkes macska volt. Először is, amikor elkezdték keresni a lényt, megijesztette őket az a szőrös kis dög, és elszaladt. Mi a legjobb taktika, ha van egy gyilkos szörny a hajón, amit meg kéne találni, és ki kéne nyírni, hát persze, hogy az, ha szétválnak, és egyvalaki elindul egyedül megkeresni a Jonesyt. Hát itt majdnem felálltam a székből. És még nincs vége. Amikor már csak hárman maradtak, és eldöntötték, hogy elmenekülnek a komppal, megbeszélték, hogy marhára kell sietniük. Na mit gondoltok, mit csináltak? Hát persze, hogy elkezdték keresni azt a rühes nyávogógépet. Természetesen megint egyedül. Na mindegy. Az egyéb részek logikus felépítése kárpótolt ezért, és azt is el tudom képzelni, hogy valóban ezt tenné néhány ember hasonló helyzetben. 

A látványvilág nagyon magával ragadott. A jelmezek nagyon jól sikerültek. Az idegen iszonyat jól mozog, és félelmetesen jól néz ki. Éppen megfelelően gusztustalan és rémisztő, és valóban emberidegen. Az űrhajón nem látszik, hogy makett vagy ilyesmi lenne, kívülről és belülről is fantasztikusan részletes, és kidolgozott. Az űrruhák kifejezetten tetszettek. Praktikusnak néznek ki, nincsenek túlcsicsázva, koszosak, látszik, hogy nem most szedték le őket a szállítószalagról, bár nem értem, miért pöfögnek gőzt. Az idegen hajó elég para, ez is nagyon szépen ki van dolgozva, de nem kap sok szerepet. Tulajdonképpen annyi ideig van vásznon, amíg megtörténik a fertőzés.

A karakterek kidolgozásával nem egészen vagyok megelégedve. Kane tulajdonképpen csak az első áldozat hálátlan szerepét játssza, nem sok derül ki róla. A két szerelő pénzéhes majmok, elég sablonosak, sztereotipizált, lusta kétkezi munkások, akik akkor lógnak, amikor csak lehet, és közben folyton az egyenlő részesedésért sírnak. Kettejük közül Parker az ész és az izom valahogy egybe vegyítve, Brett pedig a csicskája, aki mindig csak helyesel, és mivel viszonylag hamar meghal (ő a második áldozat), nem is került mélyebb kidolgozásra. Parker, a közhiedelmet - miszerint a horrorfilmekben a néger szereplők hamar halnak -, legnagyobb megelégedésemre, megcáfolva majdnem a végéig életben marad, így viszonylag részletesebb személyiséget kapott. Jó kedélyű , és nem fél cselekedni, de motivációja a pénz, az éhség, vagy az életben maradás. Csak a móka kedvéért nem nagyon csinálna semmit. Lamberttel együtt, utoljára halnak meg, de a nő valamiért nem rendelkezik ilyen mélységekkel, nekem csak egy hisztis libának tűnt, aki csak azért maradt életben, mert pont nem akadt össze a xenomorffal. Egyébként nem zavar sok vizet. Ash ugye Ash, és azért minden poént nem akarok lelőni, de az ő személyisége illetve motivációs hálója volt talán az egyetlen, ami meggyőzött. A kapitány, Dallas, nem a legjobb kapitány, akit valaha vászonra vittek. Sokszor döntésképtelen, nem rendelkezik a csapatvezetők legfőbb erényével, a magabiztossággal (vagy legalább a látszatával), és figyelmen kívül hagyja a szabályzatot. Szerintem nem lett eltalálva.

A végére hagytam Ripleyt, mert nem igazán tudom, mit írjak róla. Kicsit olyan érzésem van, mintha a film során váltogatná a személyiségét. Erényére legyen mondva, hogy ő a legértelmesebb mind közül, elsőtisztként sokkal kompetensebb a kapitánynál, felismeri, hogy veszélyt jelent az idegen lény, és próbál mindenkit meggyőzni, hogy ne engedjék be Kane-t azzal a retekkel a fején, mert szabályellenes, és veszélybe sodorja az egész legénységet. Igaz, hogy néha paranoiásabb a kelleténél, de ha rá hallgatnának, megmenekültek volna. Ugyanakkor csinál ordas nagy baromságokat. Például elmegy megkeresni a macskát egyedül, amikor minden perc számít. Hibáival együtt, ő a másik rendesen kidolgozott karakter Ash mellett.

Összességében azt kell mondanom, hogy az egyik legjobb horrorfilm, amit valaha láttam. Ajánlom mindenkinek, azoknak is, akik kevésbé szeretik a horrort. Nincs tele jump-scare-ekkel, de kellően félelmetes hangulatot teremt.