2012. december 25., kedd

A majmok bolygója

!SPOILER ALERT!
Sziréna, vörös kód, villogó lámpák, meg minden:
A szerző NEM törekszik spoilermentességre. A bejegyzés elolvasása csökkentheti a film élvezhetőségét, elveheti a fordulatok okozta meglepetések örömét.

Eredeti cím: Planet of the Apes
Megjelenés éve: 1968

Sztori: Egy négytagú amerikai expedíció űrhajóra száll, hogy kiderítsék, valóban működik-e Einstein relativitás elmélete, pontosabban az idő és a sebesség közötti összefüggést tárgyaló része, az idődilatácó. A tudósokból álló csoport tagjai George Taylor kapitány, Landon, Dodge és Stewart 1972 januájában indulnak el a Földről, hat hónapos repülés után pedig hibernálják magukat és a robotpilótára bízzák az űrhajót. Céljuk "egy névtelen bolygó az Orion csillagképben". Amikor kissé szakállasan felébrednek kiderül, hogy Stewart, az expedíció egyetlen női tagja mazsolává aszalódott az utazás alatt, mert berepedt a fülkéje ablaka. Sok idejük nincs a fiúknak szomorkodásra, ugyanis a hajóburok különböző pontjain betörő víz finoman jelzi, hogy ideje elhagyniuk a fedélzetet. Kifelé menet a kapitány még rápillant a műszerekre, melyek azt jelzik, hogy a Földön jelenleg 3978-at írnak. Partra érve a következő felfedezéseket teszik: nagyjából 18 hónap telt el a hajón, a földön eközben cirka 2000 év, így feltehetőleg minden megsemmisült, amit valaha ismertek. A talaj, ahol vannak terméketlen, nem tartalmaz szénhidrátokat, így általunk ismert létforma fenntartására képtelen, de legalább nincs veszélyes radioaktív sugárzás. Mivel az expedíció célja felfedezés, hajójuk elsüllyedt, készleteik pedig csak nagyjából 3 napra elegendőek, elindulnak élhetőbb vidéket, esetleg értelmes életet keresni.
Amikor végre vízhez jutnak, belebotlanak egy csoport emberbe, akik azonban történelem előtti idők szinte állati fejlettségi szintjén állnak. Természetesen csak szellemileg. Nem beszélnek, csak zabálnak. Ostoba állatok. A kép idilljét lovagló, puskával hadonászó majmok törik meg, akik lemészárolják, illetve befogják az "előembereket". Az események magukkal sodorják az űrhajósokat is, Dodge meghal, Landon és Taylor megsérülnek, és fogságba esnek.
A kapitányt egy állatpszichológus majomnő veszi gondozásba, felfedezi, hogy értelmesebb a többi embernél, ám míg Taylor a sérülése miatt nem tud beszélni, csak különösen okos állatnak tartja. Mikor kiderül számára, hogy az űrből pottyant ember kiféle, miféle, pártfogásába veszi, és szembe szegül a vallási rezsimmel, hogy szabadon engedtesse. Végül el kell szökniük, és egy ásatás helyére indulnak a tiltott zónában, ahol felcsillan az első jel, ami arra utal, hogy nem az Orion csillagképben vannak. Végül Taylor eléri, hogy elengedjék, és elindul másik dzsungelt keresni, ám útja a félig eltemetett Szabadság szobor mellet vezet el, ahol kétségbeesetten összeesik.

Véleményem: Ez egy jó film. Na persze nem tökéletes, de rengeteg gondolkodni valót adhat. Maga a kiindulási alap hozzám nagyon közel áll. Van néhány dolog, amit ezzel kapcsolatban le kell szögeznem. Nem vagyok teljesen otthon a relativitás elméletben, éppen ezért nem is akarok mélyebben belebocsátkozni a témába, de egy-két dolgot azért tudok. Az alap konfliktus ugye az, hogy űrhajósaink a fénysebességet megközelítve utaztak nagyjából másfél éven át, ezalatt a Földön 2006 év telet el. Ennek kivitelezéséhez, először is feltételeznünk kell, hogy lehetséges egy fénysebességhez nagyon közeli sebesség elérése. Figyelem, bonyolultabb fizikát tartalmazó rész következik, tudomány-túlérzékenységben szenvedőknek az apróbetűs rész átugrása javallott. A tudomány mai állása szerint ez nem kivitelezhető, ugyanis ugyanaz a relativitás elmélet, mely az idődilatációt kimondja, kimondja azt is, hogy a tárgyak tömege a fénysebességhez közelítve nő. Ez az E = m*c^2 összefüggésből adódik, ahol "E" a tárgy energiája, "m" a tömege és c^2 (cé négyzet) a fény sebességének négyzete. Mivel egy test, ha mozgásba lendül kinetikus energiát kap, azaz nő az energiája, így, a fenti egyenlet egyenlőségének megtartásához beláthatjuk, hogy nőnie kell a tömegének is. A fénysebességet közelítve ez olyan nagy tömegtöbbletet jelentene, hogy képtelenség lenne akkora energia előállítása, ami mozgásban tarthatná, nemhogy tovább gyorsíthatná a testet. Emellett, nemrégiben felröppent a hír (szégyen, nem szégyen erről nem tudok többet a következő pár szónál), miszerint megtalálták az anyagok tömegének valódi okát, a Higgs mezőt. Ezt úgy lehetne elképzelni, mint a vizet.  Tegyük fel, hogy az egész univerzum egy medencében található, ami Higgs mezővel, azaz vízzel van feltöltve. A különböző formájú testeknek a vízben különböző ellenállásuk van. Egy hal például sokkal könnyebben mozog ebben a közegben, mint a 110 kilós Matyi papa, akinek a lebegésnél nagyjából véget is érnek a lehetőségei. Na ugyan így lehet elképzelni a különböző dolgok ellenállását a Higgs mezőben. Minél nagyobb valaminek a reakciója a mezővel, annál nagyobb a tömege. Persze itt kvarkokra, fotonokra és hasonlókra gondoljunk. A két elmélet párhuzamos létezése nem tudom sajnos, hogy "megengedett"-e, de ha valakinek van fogalma, homályosítson fel! Mindenesetre mindez nagyon érdekes, de a film szempontjából irreleváns, úgyhogy folytatom. (Szakmai ártalom)
Ha ezzel megvagyunk, és képesek vagyunk embereket olyan állapotba hozni, hogy az ehhez társuló iszonyatos g-ket kibírják, illetve elég időt tudjanak ebben a sebesség-állapotban tölteni, akkor tulajdonképpen megvalósítható az időutazás, ugyan csak egy irányba, és visszafordíthatatlanul. A kedves kollégák pontosan ezt teszik, méghozzá nem is kicsiben. Laza 2000 évet ugranak előre a Földi időszámításban, ami nem piskóta, azt kell mondjam. Azért van néhány megmagyarázatlan dolog ezzel kapcsolatban. Egy, miért nem érték el a céljukat, azaz idegen bolygó helyett miért a Földre zuhantak vissza? Erre a film egyáltalán nem ad választ, a kérdés elsikkad két jelenet között. Kettő, miért mondja azt a kapitány, hogy 320 fényévnyire vannak a Földtől? 2006, 1.5, 320... ez valamiért sehogy sem jön ki nekem. Ugye tudjuk, hogy egy fényév az a távolság, amit a fény egy év alatt tesz meg, fénysebességgel! Ezek szerint, mivel a hajó csak megközelítette a fénysebességet, 320 fényév megtételéhez annál valamivel több évnek kellett volna eltelnie, méghozzá a hajó idejében. Legalábbis én így értelmezem. Javítsatok ki, ha tévedek. Na de mindegy tulajdonképpen, mivel kiderül, hogy nem is mentek valójában sehova. Tekintsünk el ettől a két kis apróságtól, és nézzük meg, mivel, és hogyan is utaznak.
A hajó maga nekem elég fura. Tükrözi a kor áramvonalasságról alkotott fogalmát. Belülről egyszerű, letisztult, talán már túlságosan is. Valahogy nem tudtam elhinni, hogy olyan egyszerű műszerfal elláthat egy fénysebességgel közlekedő űrjárművet, tekintve, hogy nagyjából van elképzelésem, hogyan is néz ki egy mai utasszállító gép pilótafülkéje. A felfüggesztett életműködést elég optimistán fogták meg, a kapitány bead magának valami injekciót - én altatóra tippelek -, befekszik egy nagymamám szendvicssütőjére hajazó ágyba, becsatolja magát és elalszik. Az ébredés pár pillanat műve, fél perces fintorgás után már teljesen tettrekészek a pajtik. Na persze. Én meg holnap megtanulok fejenállva pálinkát főzni gáztűzhelyen. Maga a történet a rázós indulástól eltekintve engem meggyőzött, bár még így is vannak benne furcsa fordulatok.
Nem értek a kémiához és biológiához, úgyhogy a szénhidrátok hiány a talajban nekem teljesen elfogadható indok a terméketlenségre, tekintve hogy szénhidrát alapú életformák vagyunk. Az is teljesen normális, hogy a srácok elindulnak valami élhetőbb helyet keresni, tekintve, hogy nem igazán van más lehetőségük; hogy aztán végül pont időben találnak édesvízre, egyszerű filmes klisé. A vademberek ruharablása kíváncsiság, érthető. A majmok között eltöltött idő durva társadalom- és valláskritika. Szerintem gyönyörű. A társadalmi berendezkedésük éppen kiemelkedőben van a rasszizmus és a kasztrendszer bugyraiból, ám szigorú vallásos diktatúra van. A tudósok csimpánzok, a munkások és rendőrök gorillák, az adminisztratív hatalom pedig orángutánok kezében van. Dr. Zira állatpszichológus, befogott embereket végez kísérleteket. Hozzá kerül Taylor, és a doki egyből észreveszi, hogy ebben az egyedben van valami. Tudományos érdeklődése olyan magasfokú, hogy törvényeket is szeg kíváncsisága kielégítésének érdekében. Nem igazán lát túl papírjai szélén, de jó akaratú. Ugyan ez vonatkozik párjára, Dr. Corneliusra is. Őket állítja be a film jófejként, pedig szerintem, ha a majomtársadalom szempontjából nézzük a dolgokat, kifejezetten veszélyes elemek. A tudomány kettősségét is beléjük lehet látni, a kéz ami ugyanúgy építhet és pusztíthat is.
Dr. Zaius szerepe kettősségben úszik szinte. Tükrözve a majomtársadalom szigorú vallásosságát, ám ezzel párhuzamos, viszonylagos technikai fejlettségét, Zaius egyszerre vallási vezető, és tudományos miniszter. Erre gondolom azért van szükség, hogy kézben tarthassa az esetlegesen elő kerülő bizonyítékokat, melyek ártalmasak lehetnek az úgymond "bibliai" majom-múltra. A vallásuk bizonyos tekercsekre épít, melyekről csak annyit tudunk meg, hogy egy átlag majomnak vakon kell hinnie a tartalmukban, és az eretnekeket börtönbe csukják. Na meg azt, hogy az eredettörténetük a valódi Biblia "Isten a saját képére" kezdetű sztorija, csak a szőröstalpúakra vonatkoztatva. Természetesen Zaius a főgonosz, aki folyton gáncsoskodik a tudomány haladásának hátrányára, de később megmutatkozik valódi énje, amit a vakbuzgó hívő álcája mögé rejt. Akkor nyerte meg a szimpátiám, amikor Taylorral magánbeszélgetést folytatott. Ugyan továbbra sem hajlandó hitelt adni a kapitány szövegelésének, de beismeri, hogy ő sem hisz vakon a vallási humbugban, és a film végén kiderül, hogy tudja is, hogy az ember valamikor civilizált volt, de kötelességének tartja, hogy megvédje sajátját ettől az önpusztító fajtól. Tulajdonképpen igazat adok nekik. Ha nem ember lennék, és módomban állna, szemrebbenés nélkül kipusztítanám a fajtánkat.
Említettem, hogy van néhány fura dolog a sztoriban. Ilyen például Nova. Na ő nem tudom miért fontos. Lehet, hogy csak a folytatásban fog kiderülni. Meg az is megakasztott, hogy Taylor milyen készséggel elfogadja, hogy odadobnak neki egy "nőstényt", amikor máskor hevesen tiltakozik az állati bánásmód ellen. Az is zavart, hogy egyszerűen nem tudok értelmes indokot találni arra, miért maradt meg a szabadságszobor felismerhető állapotban, amikor körülötte látszólag minden a földel lett egyenlő. Nem hiszem el, hogy egy fémszobor ennyire túlél más építményeket, ráadásul a tengerparton, félig a homokba ágyazva. Már rég szét kellett volna korhadnia, ha azt vesszük alapul, hogy az épületeknek semmi nyoma a környékén. Persze megértem, miért kellett megmaradnia, és azt is értem, hogy azért nincsenek körülötte épületek, hogy drámaibb legyen a hatás, amikor rátalál, de ez még így is túl feltűnő.
Még végszóként annyit, hogy kifejezetten jónak találtam a jelmezeket és maszkokat. A majomarcok meglepően jól reagálnak, és egészen jól fejezik ki az érzelmeket, bár nem igazán tudtam eldönteni, hogy a film szerint megegyező, vagy különbözik-e a mimikájuk a mienktől. Lehet, hogy valahol a kettő között.
Összességében nekem nagyon tetszett ez a film, lehet meg fogom nézni másodjára is, pedig nem szokásom. Bőven ad megválaszolandó kérdéseket.
Bocsi, hogy ilyen bő lére eresztettem, de még így is maradt csomó minden, amit kihagytam. Emellett rettegjetek, mert úgy érzem a Gattacáról még többet fogok tudni írni ;) Ott relativitáselmélet helyett a DNS-ről lesz majd egy kis kitekintés.

2012. december 20., csütörtök

Szárnyas fejvadász

!SPOILER ALERT!
Sziréna, vörös kód, villogó lámpák, meg minden:
A szerző NEM törekszik spoilermentességre. A bejegyzés elolvasása csökkentheti a film élvezhetőségét, elveheti a fordulatok okozta meglepetések örömét.

Eredeti cím: Blade Runner 
Megjelenés éve: 1982 
Rendező: Ridley Scott 

Sztori: 2019-ben, Los Angelesben járunk. Főhősünk Rick Deckard (Harrison Ford), ex Blade Runner. Ez egy elit rendőri alakulat, amely arra specializálódott, hogy elszabadult replikánsokat, azaz androidokat vadásszon le. Deckardnak már régen elege lett a munkából, de most visszahívják, és zsarolással kényszerítik egy újabb ügy felgöngyölítésére. Feladata négy replikáns felkutatása és megsemmisítése. Nyomozása közben találkozik egy androidnővel. Rachellel egészen eddig nem tudta magáról, hogy micsoda, a szörnyű felismerést Deckard hozza el az életébe. Valamilyen rejtélyes, és számomra teljesen megfoghatatlan oknál fogva összejönnek, Deckard levadássza az ámokfutó másik négyet, és elsétálnak a naplementébe. Mindeközben a mesterséges intelligencia képességeit és az ilyennel rendelkező létformák emberségének kérdését feszegetjük.
Remélem érezhető, hogy nem teljesen vagyok elragadtatva.

Véleményem: A kezdő jelenet nagyon felcsigázott, ugyanis egy jövőbeli várost láthatunk madártávlatból, villódzó fényekkel, reflektorokkal, szmoggal és lángoló gyárkéményekkel, mindezt természetesen éjszaka, tökéletes cyberpunk hangulatot teremtve. Azután egyből jött az első megrázkódtatás. Bár lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, de ha az emberi külsőt tökéletesen utánzó droidot építek, akkor nem egy negyvenes, de legalább ötvennek kinéző, százas IQ-t éppen csak súroló, minden tekintetben szánalmasan festő fickó bőrét húzom rá, akit körülbelül csak általános iskolai gondnokként, vagy TAPE alkalmazottként tudok elképzelni. A csalódásomat csak fokozta, amikor megszólalt. Egy tesztet végeznek rajta, melynek célja, hogy kiderítsék, az illető ember-e vagy sem. Ez abból áll, hogy kérdéseket tesznek fel az alanynak, és közben egy géppel figyelik a pupilla mozgását, így kideríthető, hogy az illetőnek vannak-e érzelmei. Aki még nem találta volna ki, az androidoknak "elvileg" nincsenek. Nos, replikáns barátunk, ahelyett, hogy fapofával válaszolgatna, akár hülyeségeket is, inkább egy enyhén elmebeteg, kíváncsi nyolcéves módján viselkedik, egy pszichopata tekintetével méregeti a vele szemben ülő Blade Runnert, és baromságokat kérdez, majd mániákus gyilkoshoz méltóan, fapofával (végre!) lelövi szegény nyomozót.
Akkor köszöntem, nekem ez ennyi volt. De NEM. Ha már elkezdtem végignézem.
Inkább nem zárom el a kulacsapot, nyakába öntöm a rosszat, aztán a végén díszítésnek elmondom, mi tetszett. Mert olyan is volt, igen.
Ebben a filmben esküszöm, hogy mindenki pszichopata. Talán Deckard meg a rendőrfőnök nem. De a zsaru, akit az előbbi felkutatására küldenek a film elején, hát tuti nem százas. Az a vigyorgó gyújtogató-fajta. Folyton halandzsázik, pedig értelmes nyelven is képes beszélni, és apró szobrokat készít, mindig abból amit épp talál - legyen az gyufa, papír vagy drót - és szanaszét hagyja maga után. Nagyon para.
Az android, aki nem tudja magáról, hogy android. Gondolhatjátok, hogy nem egy egyszerű eset. Ő egy prototípus. Normál esetben a replikánsoknak azért nincsenek érzelmeik, mert nincsenek emlékeik. Dr. Tyrell, a gyártó cég tulajdonosa legalábbis így magyarázza. Rachelbe viszont gyártásakor emlékeket ültettek, ennek következménye, hogy embernek hiszi magát, és vannak érzelmei is. Oké, ez megmagyarázza nekem, hogy miért képes beleszeretni Deckardbe. De visszafele? Rick nagyon is jól tudja, hogy az a nő egy ROBOT! Jézusom. 
A többi android egyszerűen pszichopata. Annyira labilisak, hogy az nem igaz. Szélsőségesek, agresszívak, és egy kivételével iszonyat buták. Minden replikánsba beépítenek egy időzített önmegsemmisítőt. Figyeljetek, mert itt jön a film legnagyobb önellentmondása. Ez a cucc elvileg 4 évnyi élettartamot biztosít nekik, utána kampó. Azért jöttek a kolóniákról ezek négyen a Földre, hogy megkeressék Tírell profot, és leszedessék magukról a szavatossági időt. Sajnos a doki elmagyarázza, hogy igazából ez nem direkt van, hanem azért, mert jobb testet nem tudnak készíteni. Az eberek azért élnek sokkal tovább, mert lassabban használják fel az életerejüket. "The light that burns twice as bright burns half as long.", azaz a fény, mely kétszer olyan fényesen világlik, kétszer olyan gyorsan is huny ki. Ennek értelmében az andoidoknak többtízszer olyan értelmesnek kéne lenniük, mint az embereknek. Én nagyjából egy tízéves értelmi szintjére saccolom őket, csak erősebbek. Na ez bullshit.
Ezek mellett pedig még ott vannak a mellékszereplők, Dr. Tyrell, akinek a mottója "Emberibb az embernél". Az az alak a robotika megszállottja. Szerintem, ha választania kellene egy ember és egy android élete között, hezitálás nélkül az utóbbi mellett döntene. Megjelenik egy amatőr csodagyerek is, aki néha besegít Tyrellnek, viszont szociálisan teljesen gatya, bár ő betegség miatt.
A cselekmény nem a legmeggyőzőbb. Nem kegyetlenül k*rva rossz, csak aránylag szar. Na jó, ez túlzás, nem kifejezetten ragadott magával, de nem is unatkoztam. Sokszor sajnos nehezen érthető, és kicsit olyan összecsapott hatást kelt. Na meg ugye itt van ez a szerelmi szál, amiről már ríttam eleget.
Asszem ennyi volt a savazás, jöhet a porcukor.
Ha olyan filmre vágytok, amibe bele lehet merülni, de mégsem baj, ha lemaradtok a történetről, esetleg beleszundítotok, vagy ilyesmi, akkor a Szárnyas fejvadász megfelel ennek a kategóriának. Fantasztikus hangulata van ugyanis. Sötét szobában, takaró alá bebújva egy csapadékos őszi/téli estén tökéletes. Esetleg még forró teát is lehet hozzá kortyolgatni. Nagyon jól eltaláltak a képek, a hatások, a köd, és a folytonos sötétség annyira tapintható noir aurát teremt, hogy szinte fekete páraként hömpölyög elő a képernyőből. Bámulatos, amit Ridley Scott a látványvilággal művelt.
Ez azt hiszem meg is felel végszónak, legközelebb a '68-as Majmok Bolygójával jelentkezem. Nagyon kíváncsi vagyok már.

A nyolcadik utas: a Halál

!SPOILER ALERT!
Sziréna, vörös kód, villogó lámpák, meg minden:
A szerző NEM törekszik spoilermentességre. A bejegyzés elolvasása csökkentheti a film élvezhetőségét, elveheti a fordulatok okozta meglepetések örömét.

Eredeti cím: Alien 
Megjelenés éve: 1979 
Rendező: Ridley Scott 

Sztori: A Nostromo kereskedelmi űrhajó rezidens intelligenciája (Mother, azaz Anya) felébreszti a hibernációból a legénységet, mert vészjelzést fogad egy közeli bolygóról. Az űrhajósok vonakodva ugyan, de elindulnak, hogy kivizsgálják az esetet. Fő motivációjuk természetesen a pénz, szerződésükben ugyanis van egy záradék, miszerint, ha nem derítik fel az ilyen jelzések eredetét, nem kapnak prémiumot. Nagynehezen leszállnak a bolygóra, ahol természetesen elég vacak az időjárás. Elindulnak megkeresni a jel forrását, és egy barlangba jutnak, megtalálják a tojásokat, az egyik fickót persze megtámadja egy "facehugger" (tükörfordításban arcölelő, de ez elég bénán hangzik, úgyhogy maradok az angol verziónál, ha nem haragszotok). Ez az a kis rohadék, ami beleülteti az embriót a gazdatestbe. Elindul a hajsza, keresik a megoldást, a hajó macskája mindig csak gondot okoz, mert valamiért mindig meg akarják menteni. Aztán mindenki meghal, kiderül, hogy a doki android, és az a parancsa, hogy akár a teljes legénység élete árán, de vigye vissza a földre az idegent. Amikor erre rájönnek, szétverik egy poroltóval. A végén mindenki meghal kivéve Ripleyt, aki beindítja a hajó önmegsemmisítő rendszerét, és elmenekül egy egy mentőkabinnal. Természetesen a macskát magával viszi. Az utolsó csavar a történetben, hogy meglátja a csövek között szundikáló idegent, nagy küzdelem árán kinyitja a zsilipajtót, és a vákuum kiszippantja az alient az űrbe. Persze a rohadék ettől nem döglik meg, elkezd mászni a hajón, és végül a hajtómű lángjában ég el.

Véleményem: Először is el kell mondanom, hogy nem vagyok a horrorfilmek rajongója, mai páciensünket is vonakodva kezdtem el nézni. Szerencsére részben kerülte a film azokat a kliséket, amik idegesítenek a műfajban. Nagyon örültem, hogy nem igazán voltak logikátlan döntéseik a szereplőknek. Tehát nem csak idióta cselekedetek sorozata sodorta őket veszélybe, hanem mindig volt motivációjuk. Ash, például rengeteg hülyeséget csinál, látszólag maga ellen dolgozik, de minden lépése értelmet nyer, amikor kiderül, hogy ki is ő valójában. Az egyetlen nagyobb hülyeség, ami idegesített, az Jones, a retkes macska volt. Először is, amikor elkezdték keresni a lényt, megijesztette őket az a szőrös kis dög, és elszaladt. Mi a legjobb taktika, ha van egy gyilkos szörny a hajón, amit meg kéne találni, és ki kéne nyírni, hát persze, hogy az, ha szétválnak, és egyvalaki elindul egyedül megkeresni a Jonesyt. Hát itt majdnem felálltam a székből. És még nincs vége. Amikor már csak hárman maradtak, és eldöntötték, hogy elmenekülnek a komppal, megbeszélték, hogy marhára kell sietniük. Na mit gondoltok, mit csináltak? Hát persze, hogy elkezdték keresni azt a rühes nyávogógépet. Természetesen megint egyedül. Na mindegy. Az egyéb részek logikus felépítése kárpótolt ezért, és azt is el tudom képzelni, hogy valóban ezt tenné néhány ember hasonló helyzetben. 
A látványvilág nagyon magával ragadott. A jelmezek nagyon jól sikerültek. Az idegen iszonyat jól mozog, és félelmetesen jól néz ki. Éppen megfelelően gusztustalan és rémisztő, és valóban emberidegen. Az űrhajón nem látszik, hogy makett vagy ilyesmi lenne, kívülről és belülről is fantasztikusan részletes, és kidolgozott. Az űrruhák kifejezetten tetszettek. Praktikusnak néznek ki, nincsenek túlcsicsázva, koszosak, látszik, hogy nem most szedték le őket a szállítószalagról, bár nem értem, miért pöfögnek gőzt. Az idegen hajó elég para, ez is nagyon szépen ki van dolgozva, de nem kap sok szerepet. Tulajdonképpen annyi ideig van vásznon, amíg megtörténik a fertőzés.
A karakterek kidolgozásával nem egészen vagyok megelégedve. Kane tulajdonképpen csak az első áldozat hálátlan szerepét játssza, nem sok derül ki róla. A két szerelő pénzéhes majmok, elég sablonosak, sztereotipizált, lusta kétkezi munkások, akik akkor lógnak, amikor csak lehet, és közben folyton az egyenlő részesedésért sírnak. Kettejük közül Parker az ész és az izom valahogy egybe vegyítve, Brett pedig a csicskája, aki mindig csak helyesel, és mivel viszonylag hamar meghal (ő a második áldozat), nem is került mélyebb kidolgozásra. Parker, a közhiedelmet - miszerint a horrorfilmekben a néger szereplők hamar halnak -, legnagyobb megelégedésemre, megcáfolva majdnem a végéig életben marad, így viszonylag részletesebb személyiséget kapott. Jó kedélyű , és nem fél cselekedni, de motivációja a pénz, az éhség, vagy az életben maradás. Csak a móka kedvéért nem nagyon csinálna semmit. Lamberttel együtt, utoljára halnak meg, de a nő valamiért nem rendelkezik ilyen mélységekkel, nekem csak egy hisztis libának tűnt, aki csak azért maradt életben, mert pont nem akadt össze a xenomorffal. Egyébként nem zavar sok vizet. Ash ugye Ash, és azért minden poént nem akarok lelőni, de az ő személyisége illetve motivációs hálója volt talán az egyetlen, ami meggyőzött. A kapitány, Dallas, nem a legjobb kapitány, akit valaha vászonra vittek. Sokszor döntésképtelen, nem rendelkezik a csapatvezetők legfőbb erényével, a magabiztossággal (vagy legalább a látszatával), és figyelmen kívül hagyja a szabályzatot. Szerintem nem lett eltalálva.
A végére hagytam Ripleyt, mert nem igazán tudom, mit írjak róla. Kicsit olyan érzésem van, mintha a film során váltogatná a személyiségét. Erényére legyen mondva, hogy ő a legértelmesebb mind közül, elsőtisztként sokkal kompetensebb a kapitánynál, felismeri, hogy veszélyt jelent az idegen lény, és próbál mindenkit meggyőzni, hogy ne engedjék be Kane-t azzal a retekkel a fején, mert szabályellenes, és veszélybe sodorja az egész legénységet. Igaz, hogy néha paranoiásabb a kelleténél, de ha rá hallgatnának, megmenekültek volna. Ugyanakkor csinál ordas nagy baromságokat. Például elmegy megkeresni a macskát egyedül, amikor minden perc számít. Hibáival együtt, ő a másik rendesen kidolgozott karakter Ash mellett.
Összességében azt kell mondanom, hogy az egyik legjobb horrorfilm, amit valaha láttam. Ajánlom mindenkinek, azoknak is, akik kevésbé szeretik a horrort. Nincs tele jump-scare-ekkel, de kellően félelmetes hangulatot teremt.

2001: Űrodüsszeia

!SPOILER ALERT!
Sziréna, vörös kód, villogó lámpák, meg minden:
A szerző NEM törekszik spoilermentességre. A bejegyzés elolvasása csökkentheti a film élvezhetőségét, elveheti a fordulatok okozta meglepetések örömét.

Eredeti cím: 2001: A Space Odyssey
Megjelenés éve: 1968
Rendező: Stanley Kubrick

Sztori: Egy fekete, ismeretlen tömb kicsit ösztökéli az evolúciót és a természetes kiválasztódást, valamikor a neandervölgyiek ideje előtt. Egy ismeretlen, fekete tömböt ásnak ki a Holdon. Egy kutató űrhajó indul a Jupiterhez, fedélzetén három hibernált és két éber emberrel valamint egy hiperintelligens MI-vel, hogy felkutassanak egy harmadik fekete, ismeretlen tömböt, de ezt még nem tudják.

Véleményem: Amit mindenképpen fontos elmondanom a műről előétel gyanánt, az az, hogy Arthur C. Clarke-tól, a tudományos fantasztikum nagy triumvirátusának egyikétől származik története. A mozgókép és a regény párhuzamosan készült, Clarke és Kubrick szoros együttműködése formálta azzá, ami. Az író a mű folytatásának -  2010. Második Űrodüsszeia - előszavában leírja, milyen nagy hatással volt egymásra a két projekt a szembetűnő történetbeli különbségek ellenére.
No, de térjünk is a lényegre. Technikai szempontból a film szerintem igencsak megállja a helyét. Az űrhajók például fantasztikusan részletgazdagok mind kívülről, mind belülről, nagyon jó megoldások vannak, pl. a Föld-Hold kompon a stuardesek tépőzáras cipőben, tépőzáras padlón járnak a sújtalanságban. Haláli. Az űrhajósok technikája akár XXI. századi is lehetne, majndem mindenük van, ami elképzelhető. Kiemelném a papírvékony, szinte csak egy kijelzőből álló (jobb szó híján) "tabletet", ami még ma is csak a megvalósulás határán jár. Rengeteg modellt készíthettek egyébként a filmezéshez. Ott van az űrhajó, a bolygóközi komp, az űrhajó kompjai, a holdfelszíni bázis, és mind nagyszerűen kidolgozott.
Az űrbéli látképek valami csodálatosak. Az égitestek ábrázolása sem hagy szerintem kivetni valót maga után. Természetesen nem egy Avatar, de az elérhető technikákból a lehető legtöbbet kihozta. A Hold ábrázolása például nagyon meggyőző. Egyedül a kezdőjelenetnél, a Hold mögött felkelő Föld és Nap, illetve a záró jelenetben a burokban lebegő csecsemő keltett számomra nagyon mű hatást.
Ez mind szép és jó, most nézzük az érme másik oldalát is kicsit.
Azt tudni kell, hogy nyáron olvastam a könyvet, így határozott elképzelésem volt arról, hogy mit is fogok  látni. Egy hosszú, részletgazdag filmre számítottam, és nem is lepődtem meg a kettő óra húsz perces terjedelmen. De amire nem készülhettem fel, azok a hosszú perceken át tartó néma jelenetek voltak. El kell ismernem, hogy a regényre sem jellemző a sok párbeszéd, de ez a filmben nagyon zavaróvá vált. Van például egy jelenet, ahol majdnem két teljes percen át az űrhajót mutatják, legalább négy kameraállásból, amint az üres űrben úszik. Ezután újabb teljes percig csodálhatjuk, amint Dr. Dave Bowman űrhajós körbe-körbe fut a "centrifugában", ami egy megtett körig érdekes is, de az sajnos csak 20 másodpercet tölt ki. Mindezen három perc alatt fejhangú vonós téma szól, ami nekem teljesen kikedzte az idegeimet. És ez nem az egyetlen ilyen 3 perc. Lehet én vagyok a türelmetlen, vagy csak nem bírom a komolyzenét, de azon kaptam magam, hogy rengeteget tekergetek. Emlékeim szerint egy filmnél se csináltam még ilyet a Gyűrűk Urán kívül (a Frodós részek teljesen padlóra küldenek). Mindenesetre nem tudom, akkoriban milyenek voltak az elvárások, de az tuti, hogy a mai rohanó világban ez nem állja meg a helyét. Ezért persze nem a film a hibás, hanem a társadalmunk, de ne menjünk bele most. Egyébként leszedtem egy feliratfájlt, bemásoltam Word-be, és gyors számolgatás után kb. 30 oldalra saccolom az összes elhangzó szöveget, 12-es betűméret, normál sorköz. Ja és ezek is átlag negyedsornyi szélesek csak.
Összességében nekem tetszett. A hosszú, unalmas részeken kívül egy dolog zavar még: nem vagyok benne biztos, hogy a könyv olvasása nélkül is érthető teljesen. A vége például elég zűrös, bár ott már majdnem belealudtam.

2012. november 22., csütörtök

Üdv mindenkinek!

András vagyok, 21 éves mérnök-hallgató, és nagyon szeretem a science fictiont. Rengeteg filmet és könyvet láttam és olvastam már a műfajban, de mostanában úgy kezdtem érezni, hogy szörnyen hiányos még a tudásom. Épp ezért elkezdtem kutatkodni a weben, hogy valami iránymutatást találjak elmém pallérozásához.
Na jó, nem kell megilyedni, nem vagyok mindig ilyen pátoszos. A lényeg, hogy az IMDb-n találtam egy lisitát "Science fiction filmek, amiket látnod kell" címmel. Átnéztem, konzultáltam édesapámmal (aki szintén SF rajongó, és akinek a véleményében mindig bízok) és arra jutottam, hogy ez tökéletes a célra. Ekkor körvonalazódott fejemben a projekt, melynek első bejegyzését éppen olvassátok. Ugyan nem vagyok szakértő se filmek, se újságírás terén, úgy érzem elég jó beszélőkém, és elég jó véleményalkotó képességem van, hogy minden filmről össze tudjak dobni egy pár perces szöveget. Hiányosságaim és képességeim végeredménye valószínűleg az lesz, hogy a bejegyzések inkább személyes véleményemet fogják tükrözni, de remélem néhányótokat azért érdekelni fogja a dolgo. Remélem sikerül kedvet csinálnom egy-két filmezős estéhez is.
A projekt technikai részetei a következők: van ez a 110 filmet tartalmazó lista. Mivel a 110 nem egy túl érdekes szám, én még kibővítem a méltán hírhedt Űrgolyhók című paródiával. Az így kapott 111 műalkotást igyekszem legfeljebb egy év alatt abszolválni, és jelenteni nektek felfedezéseimet.
Előfordulhat, hogy néhány könyvről is fogok írni, téli és nyári időszakban viszonylag sokat olvasok is.
Remélem meghoztam a kedvet, és lesznek rendszeres látogatóim.