!SPOILER ALERT!
Sziréna, vörös kód, villogó lámpák, meg minden:
A szerző NEM törekszik spoilermentességre. A bejegyzés elolvasása csökkentheti a film élvezhetőségét, elveheti a fordulatok okozta meglepetések örömét.
Sziréna, vörös kód, villogó lámpák, meg minden:
A szerző NEM törekszik spoilermentességre. A bejegyzés elolvasása csökkentheti a film élvezhetőségét, elveheti a fordulatok okozta meglepetések örömét.
Eredeti cím: Planet of the Apes
Megjelenés éve: 1968
Rendező: Franklin J. Schaffner
Sztori: Egy négytagú amerikai expedíció űrhajóra száll, hogy kiderítsék, valóban működik-e Einstein relativitás elmélete, pontosabban az idő és a sebesség közötti összefüggést tárgyaló része, az idődilatácó. A tudósokból álló csoport tagjai George Taylor kapitány, Landon, Dodge és Stewart 1972 januájában indulnak el a Földről, hat hónapos repülés után pedig hibernálják magukat és a robotpilótára bízzák az űrhajót. Céljuk "egy névtelen bolygó az Orion csillagképben". Amikor kissé szakállasan felébrednek kiderül, hogy Stewart, az expedíció egyetlen női tagja mazsolává aszalódott az utazás alatt, mert berepedt a fülkéje ablaka. Sok idejük nincs a fiúknak szomorkodásra, ugyanis a hajóburok különböző pontjain betörő víz finoman jelzi, hogy ideje elhagyniuk a fedélzetet. Kifelé menet a kapitány még rápillant a műszerekre, melyek azt jelzik, hogy a Földön jelenleg 3978-at írnak. Partra érve a következő felfedezéseket teszik: nagyjából 18 hónap telt el a hajón, a földön eközben cirka 2000 év, így feltehetőleg minden megsemmisült, amit valaha ismertek. A talaj, ahol vannak terméketlen, nem tartalmaz szénhidrátokat, így általunk ismert létforma fenntartására képtelen, de legalább nincs veszélyes radioaktív sugárzás. Mivel az expedíció célja felfedezés, hajójuk elsüllyedt, készleteik pedig csak nagyjából 3 napra elegendőek, elindulnak élhetőbb vidéket, esetleg értelmes életet keresni.
Amikor végre vízhez jutnak, belebotlanak egy csoport emberbe, akik azonban történelem előtti idők szinte állati fejlettségi szintjén állnak. Természetesen csak szellemileg. Nem beszélnek, csak zabálnak. Ostoba állatok. A kép idilljét lovagló, puskával hadonászó majmok törik meg, akik lemészárolják, illetve befogják az "előembereket". Az események magukkal sodorják az űrhajósokat is, Dodge meghal, Landon és Taylor megsérülnek, és fogságba esnek.
A kapitányt egy állatpszichológus majomnő veszi gondozásba, felfedezi, hogy értelmesebb a többi embernél, ám míg Taylor a sérülése miatt nem tud beszélni, csak különösen okos állatnak tartja. Mikor kiderül számára, hogy az űrből pottyant ember kiféle, miféle, pártfogásába veszi, és szembe szegül a vallási rezsimmel, hogy szabadon engedtesse. Végül el kell szökniük, és egy ásatás helyére indulnak a tiltott zónában, ahol felcsillan az első jel, ami arra utal, hogy nem az Orion csillagképben vannak. Végül Taylor eléri, hogy elengedjék, és elindul másik dzsungelt keresni, ám útja a félig eltemetett Szabadság szobor mellet vezet el, ahol kétségbeesetten összeesik.
Véleményem: Ez egy jó film. Na persze nem tökéletes, de rengeteg gondolkodni valót adhat. Maga a kiindulási alap hozzám nagyon közel áll. Van néhány dolog, amit ezzel kapcsolatban le kell szögeznem. Nem vagyok teljesen otthon a relativitás elméletben, éppen ezért nem is akarok mélyebben belebocsátkozni a témába, de egy-két dolgot azért tudok. Az alap konfliktus ugye az, hogy űrhajósaink a fénysebességet megközelítve utaztak nagyjából másfél éven át, ezalatt a Földön 2006 év telet el. Ennek kivitelezéséhez, először is feltételeznünk kell, hogy lehetséges egy fénysebességhez nagyon közeli sebesség elérése. Figyelem, bonyolultabb fizikát tartalmazó rész következik, tudomány-túlérzékenységben szenvedőknek az apróbetűs rész átugrása javallott. A tudomány mai állása szerint ez nem kivitelezhető, ugyanis ugyanaz a relativitás elmélet, mely az idődilatációt kimondja, kimondja azt is, hogy a tárgyak tömege a fénysebességhez közelítve nő. Ez az E = m*c^2 összefüggésből adódik, ahol "E" a tárgy energiája, "m" a tömege és c^2 (cé négyzet) a fény sebességének négyzete. Mivel egy test, ha mozgásba lendül kinetikus energiát kap, azaz nő az energiája, így, a fenti egyenlet egyenlőségének megtartásához beláthatjuk, hogy nőnie kell a tömegének is. A fénysebességet közelítve ez olyan nagy tömegtöbbletet jelentene, hogy képtelenség lenne akkora energia előállítása, ami mozgásban tarthatná, nemhogy tovább gyorsíthatná a testet. Emellett, nemrégiben felröppent a hír (szégyen, nem szégyen erről nem tudok többet a következő pár szónál), miszerint megtalálták az anyagok tömegének valódi okát, a Higgs mezőt. Ezt úgy lehetne elképzelni, mint a vizet. Tegyük fel, hogy az egész univerzum egy medencében található, ami Higgs mezővel, azaz vízzel van feltöltve. A különböző formájú testeknek a vízben különböző ellenállásuk van. Egy hal például sokkal könnyebben mozog ebben a közegben, mint a 110 kilós Matyi papa, akinek a lebegésnél nagyjából véget is érnek a lehetőségei. Na ugyan így lehet elképzelni a különböző dolgok ellenállását a Higgs mezőben. Minél nagyobb valaminek a reakciója a mezővel, annál nagyobb a tömege. Persze itt kvarkokra, fotonokra és hasonlókra gondoljunk. A két elmélet párhuzamos létezése nem tudom sajnos, hogy "megengedett"-e, de ha valakinek van fogalma, homályosítson fel! Mindenesetre mindez nagyon érdekes, de a film szempontjából irreleváns, úgyhogy folytatom. (Szakmai ártalom)
Ha ezzel megvagyunk, és képesek vagyunk embereket olyan állapotba hozni, hogy az ehhez társuló iszonyatos g-ket kibírják, illetve elég időt tudjanak ebben a sebesség-állapotban tölteni, akkor tulajdonképpen megvalósítható az időutazás, ugyan csak egy irányba, és visszafordíthatatlanul. A kedves kollégák pontosan ezt teszik, méghozzá nem is kicsiben. Laza 2000 évet ugranak előre a Földi időszámításban, ami nem piskóta, azt kell mondjam. Azért van néhány megmagyarázatlan dolog ezzel kapcsolatban. Egy, miért nem érték el a céljukat, azaz idegen bolygó helyett miért a Földre zuhantak vissza? Erre a film egyáltalán nem ad választ, a kérdés elsikkad két jelenet között. Kettő, miért mondja azt a kapitány, hogy 320 fényévnyire vannak a Földtől? 2006, 1.5, 320... ez valamiért sehogy sem jön ki nekem. Ugye tudjuk, hogy egy fényév az a távolság, amit a fény egy év alatt tesz meg, fénysebességgel! Ezek szerint, mivel a hajó csak megközelítette a fénysebességet, 320 fényév megtételéhez annál valamivel több évnek kellett volna eltelnie, méghozzá a hajó idejében. Legalábbis én így értelmezem. Javítsatok ki, ha tévedek. Na de mindegy tulajdonképpen, mivel kiderül, hogy nem is mentek valójában sehova. Tekintsünk el ettől a két kis apróságtól, és nézzük meg, mivel, és hogyan is utaznak.
A hajó maga nekem elég fura. Tükrözi a kor áramvonalasságról alkotott fogalmát. Belülről egyszerű, letisztult, talán már túlságosan is. Valahogy nem tudtam elhinni, hogy olyan egyszerű műszerfal elláthat egy fénysebességgel közlekedő űrjárművet, tekintve, hogy nagyjából van elképzelésem, hogyan is néz ki egy mai utasszállító gép pilótafülkéje. A felfüggesztett életműködést elég optimistán fogták meg, a kapitány bead magának valami injekciót - én altatóra tippelek -, befekszik egy nagymamám szendvicssütőjére hajazó ágyba, becsatolja magát és elalszik. Az ébredés pár pillanat műve, fél perces fintorgás után már teljesen tettrekészek a pajtik. Na persze. Én meg holnap megtanulok fejenállva pálinkát főzni gáztűzhelyen. Maga a történet a rázós indulástól eltekintve engem meggyőzött, bár még így is vannak benne furcsa fordulatok.
Nem értek a kémiához és biológiához, úgyhogy a szénhidrátok hiány a talajban nekem teljesen elfogadható indok a terméketlenségre, tekintve hogy szénhidrát alapú életformák vagyunk. Az is teljesen normális, hogy a srácok elindulnak valami élhetőbb helyet keresni, tekintve, hogy nem igazán van más lehetőségük; hogy aztán végül pont időben találnak édesvízre, egyszerű filmes klisé. A vademberek ruharablása kíváncsiság, érthető. A majmok között eltöltött idő durva társadalom- és valláskritika. Szerintem gyönyörű. A társadalmi berendezkedésük éppen kiemelkedőben van a rasszizmus és a kasztrendszer bugyraiból, ám szigorú vallásos diktatúra van. A tudósok csimpánzok, a munkások és rendőrök gorillák, az adminisztratív hatalom pedig orángutánok kezében van. Dr. Zira állatpszichológus, befogott embereket végez kísérleteket. Hozzá kerül Taylor, és a doki egyből észreveszi, hogy ebben az egyedben van valami. Tudományos érdeklődése olyan magasfokú, hogy törvényeket is szeg kíváncsisága kielégítésének érdekében. Nem igazán lát túl papírjai szélén, de jó akaratú. Ugyan ez vonatkozik párjára, Dr. Corneliusra is. Őket állítja be a film jófejként, pedig szerintem, ha a majomtársadalom szempontjából nézzük a dolgokat, kifejezetten veszélyes elemek. A tudomány kettősségét is beléjük lehet látni, a kéz ami ugyanúgy építhet és pusztíthat is.
Dr. Zaius szerepe kettősségben úszik szinte. Tükrözve a majomtársadalom szigorú vallásosságát, ám ezzel párhuzamos, viszonylagos technikai fejlettségét, Zaius egyszerre vallási vezető, és tudományos miniszter. Erre gondolom azért van szükség, hogy kézben tarthassa az esetlegesen elő kerülő bizonyítékokat, melyek ártalmasak lehetnek az úgymond "bibliai" majom-múltra. A vallásuk bizonyos tekercsekre épít, melyekről csak annyit tudunk meg, hogy egy átlag majomnak vakon kell hinnie a tartalmukban, és az eretnekeket börtönbe csukják. Na meg azt, hogy az eredettörténetük a valódi Biblia "Isten a saját képére" kezdetű sztorija, csak a szőröstalpúakra vonatkoztatva. Természetesen Zaius a főgonosz, aki folyton gáncsoskodik a tudomány haladásának hátrányára, de később megmutatkozik valódi énje, amit a vakbuzgó hívő álcája mögé rejt. Akkor nyerte meg a szimpátiám, amikor Taylorral magánbeszélgetést folytatott. Ugyan továbbra sem hajlandó hitelt adni a kapitány szövegelésének, de beismeri, hogy ő sem hisz vakon a vallási humbugban, és a film végén kiderül, hogy tudja is, hogy az ember valamikor civilizált volt, de kötelességének tartja, hogy megvédje sajátját ettől az önpusztító fajtól. Tulajdonképpen igazat adok nekik. Ha nem ember lennék, és módomban állna, szemrebbenés nélkül kipusztítanám a fajtánkat.
Említettem, hogy van néhány fura dolog a sztoriban. Ilyen például Nova. Na ő nem tudom miért fontos. Lehet, hogy csak a folytatásban fog kiderülni. Meg az is megakasztott, hogy Taylor milyen készséggel elfogadja, hogy odadobnak neki egy "nőstényt", amikor máskor hevesen tiltakozik az állati bánásmód ellen. Az is zavart, hogy egyszerűen nem tudok értelmes indokot találni arra, miért maradt meg a szabadságszobor felismerhető állapotban, amikor körülötte látszólag minden a földel lett egyenlő. Nem hiszem el, hogy egy fémszobor ennyire túlél más építményeket, ráadásul a tengerparton, félig a homokba ágyazva. Már rég szét kellett volna korhadnia, ha azt vesszük alapul, hogy az épületeknek semmi nyoma a környékén. Persze megértem, miért kellett megmaradnia, és azt is értem, hogy azért nincsenek körülötte épületek, hogy drámaibb legyen a hatás, amikor rátalál, de ez még így is túl feltűnő.
Még végszóként annyit, hogy kifejezetten jónak találtam a jelmezeket és maszkokat. A majomarcok meglepően jól reagálnak, és egészen jól fejezik ki az érzelmeket, bár nem igazán tudtam eldönteni, hogy a film szerint megegyező, vagy különbözik-e a mimikájuk a mienktől. Lehet, hogy valahol a kettő között.
Összességében nekem nagyon tetszett ez a film, lehet meg fogom nézni másodjára is, pedig nem szokásom. Bőven ad megválaszolandó kérdéseket.
Bocsi, hogy ilyen bő lére eresztettem, de még így is maradt csomó minden, amit kihagytam. Emellett rettegjetek, mert úgy érzem a Gattacáról még többet fogok tudni írni ;) Ott relativitáselmélet helyett a DNS-ről lesz majd egy kis kitekintés.
